Ma (kedd) a reggel ugyanúgy indult, 7es kelés, aztán a séta, amit ma már félúttól felváltott a busz. Kicsit drága, de így volt időnk még egy gyors ingyen kávéra is. Legalábbis ezt hittük, de Csilla második munkanapján sikeresen otthon hagyta a munkaruháját, így az után rohangáltunk. (Nyugi, azért a kávét is megoldottuk) Amúgy ruhát nem sikerült szerezni, így egész nap farmerban takarított. Elfelejtettem írni, hogy tegnap nekem még kicsit kellett dolgoznom 2 lengyel (/cseh) nővel, akik borzalmasak voltak, főleg az öregebbik. Reggel nagy kárörvendve láttam, hogy ma a Csilla fog vele dolgozni. De valamilyen úton-módon, kikarattyolta, hogy velem akar, vagy nemtudom mit, de a lényeg, hogy én lettem vele. Ezzel szerintem meg is pecsételődött a napom. És igen, a nő borzalmas volt. Tényleg 2 szót beszél angolul. Kvikk és bizi. Egész nap nyomta nekem a lengyel dumát és még én voltam hülye, mikor nem értettem. Szerintem érezte ellenszenvem, főleg mikor huszadszor mondtam neki, hogy vagy fogja be és egy szót se lengyelül, vagy beszéljen angolul. Utóbb kiderült, a nő cseh... Az ebéd nagyon finom volt, közben a Csilla megosztotta velem, milyen jófej kis csajszival van...
Amúgy a mai nap nagyon bizi volt. Kedves trénerem szerint (elfelejtettem a nevét) bizi bizi bizi, kvik kvik kvik.
Munka után kicsit kiborultam, de gondoltam dejó, megnézzük azt a jó kis házat. Az utca tényleg nagyon közel a melóhoz, a környék meg eszméletlen jó. A legjobb szerintem! Az egész ilyen buli zóna, emberek gangelnek az utcán, fiatalok, zene, és mindenféle szuper butik alternatív, extra cuccokkal. Fel is spanoltuk magunkat, a házat is megtaláltuk... Ekkor felhívtam Gézát, aki nagy bocsánatkérések közepette mondta, hogy kavarodás van, mégsem tudja kiadni.... Hát ilyenkor kicsit eretvágós hangulatba kerültünk, ami talán még most is tart... Felfaltuk a fél mekit... Tehát most újra lakáskeresés. Az idő telik, a pénz megy a hostelre, egyre rosszabb kilátásaink vannak... Ettől függetlenül abszolút nincs rossz kedvünk, ismertek minket, nem vesszük túl komolyan az életet. És boldogít minket a tudat, hogy holnap újra meló, kiszakadunk a gondolatainkból, hisz arra sincs időnk, hogy gondolkozzunk. De legalább már egyedül! Most itt vagyunk a hostelban, mellettünk a két cuki, nyomi, francia szobatárssal. Csilla visszajött a zuhanyzásból és lassan nyugovóra térünk, ahol két munkásember már nyolc óta sötétalszik és mozdulni sem lehet. :) (WTF ez a mellszőr, francia boy?? Csilla voltam.)
Jóéjt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése