06.22.

A Dóri a tegnapi bejegyzést kicsit drámaira vette, ezért ma inkább én (Csilla) írok.

A szobatakarítás legfontosabb eszköze a hotelban, a takarítós kiskocsi (trolley). Viszont ezzel csak a kiváltságosok rendelkeznek, így a pórnépnek folyamatosan figyelnie kell, hogy ki van off-on (pihenőnap), és rá kell rohannia a szabad trolikra.

Mivel ez volt az első önálló napunk, korán oda akartunk érni, hogy legyen saját kiskocsink. Persze a felettesünk még nem volt bent, telt az idő, és fogalmunk sem volt, hogyan működik a rendszer. (A nyelvtudás nélküli trénerek még egy átka: csak azt tudjuk, amit meg tudnak mutatni.) Szóval nagy nehezen kiderítettük, hogy az office-ban (ami egy kis lyuk, sok kacattal), ki van függesztve az off-osok listája. Vicces pillanat volt, amikor az egyik lány olvasta fel nekünk a listát; „X, Y, Csilla, Dóra…”. Szóval ma szabadnapunk volt, csak erről nekünk nem szólt senki. Amikor ezt megemlítettük a főnökünknek, szívélyesen mondta, hogy „noproblem”. Örülünk, hogy nem probléma, hogy felkeltünk fél hétkor és átszeltük a fél várost. 

Persze az első meglepetés után nagyon megörültünk, ráadásul holnap is off-osok leszünk, és figyeltek rá hogy mindketten ugyanakkor, szóval végülis jó fejek.  

Tényleg nagyon kellett ez a nap, hogy rendezzük sorainkat, és újra belevessük magunkat a lakás- és biciklikeresésbe.

A Dóri már tegnap telefonált egy Roger nevű férfival, aki el akarta adni az egyik biciklijét. Én mellette ültem, és végighallgathattam, ahogy ötször elismételteti vele a címet, aztán kéri hogy betűzze, megnyit egy word doksit, és beleírja ezt: 21 haysle hsread eltropa. Ez alapján meglepő módon, nem találtuk meg a helyszínt, ezért sms-ben elküldettük vele. A cím helyesen: 21 Hazel Grove, Burgess hill. Mondtam, hogy a telefonálás a legnehezebb.

Kiszámoltuk, hogy az útiköltséggel együtt, ez semmiképpen sem érné meg nekünk, ezért felkerestünk egy korábban ajánlott mindenes boltot. Mivel az angolkönyvek nélkülözik az „A bicikliszervizben” típusú párbeszédeket, eléggé elveszettek voltunk a szituációban, de találtunk két megfelelő bringát, 25 és 30 fontért. A bácsi azt mondta, hogy ad kedvezményt, mert kettőt veszünk, végül mégis 60 fontot fizettünk. Nem igazán értettük, de azért hazaindultunk. Egy utcát haladtunk, amikor befarolt mellénk egy nagy autó, kiugrott belőle a mindenes bácsi, és a kezünkbe nyomott 10 fontot. Véletlenül rosszul mondta, és ezért képes volt utánunk jönni, mikor nyilvánvalóan megtarthatta volna a pénzt. 

Reméltük, hogy a hostelben eltárolhatók új szerzeményeink, amíg kiderítjük, hogy hol a legolcsóbb lakatot venni, de sajnos nincs biciklitároló. Szóval tekerhettünk vissza a mindeneshez, akinél nem tudom hogyan, de sikerült bevágódnunk, ezért egy áráért kaptunk kettő nagyon menő lakatot. Szerintem egy tolvaj előbb menne rá a lakatra. A bicikliket el akarjuk majd adni hazaindulás előtt, de a lakatokat visszük haza.

A „Csilla és a biciklizés”, pedig egy külön történet. Otthon sem vagyok egy Lance Armstrong, de a baloldali közlekedés még jobban bekavar. Még gyalogosan sem az igazi (amikor a sok csomag miatt taxit akartunk fogni, legalább hármat azért mulasztottunk el, mert „van utasa”), de bringával még durvább.

Egyik pillanatban érzem az elveszettséget, kamikaze módon átvágok az autók között, próbálom egyenesben tartani a biciklit (kicsit ferde a bal pedál), aztán fellélegzek, elérem az út szélét, kezdenék rágyorsítani, majd meglátom a húgom megdöbbent arcát a bal oldalról. Jelen esetben a jobb oldal, nem igazán jó.

Lebeszéltünk néhány találkozót holnapra lakásügyben, a legígéretesebb egy sokszobás lakás, közel a meló, felszerelt, korrekt ár… De inkább nem mondok semmit, találtunk mi már ígéretes lakásokat.

Szóval a helyzetünk kezd rendeződni, már nagyon szeretnénk kiköltözni a hostelből (kb. háromszor csekkoltunk ki, de mindig visszatértünk). Az egész olyan átmeneti, amíg még itt lakunk. Bőröndből élünk, sötétben matatva kell reggel elkészülni…

Viszont holnap is off-unk lesz, szóval ma végre kimozdulunk! Valami International Student Party-ba megyünk. (Bár most International Cleanerek vagyunk inkább, remélem azért bemehetünk.)

+ Ma megtudtuk, hogy aki a helyi egyetem alkalmazásában áll, az térítésmentesen tanulhat ott. Ez tényleg minden alkalmazottra igaz (portás, takarító), elég komoly.