Igazából pár nap késéssel írjuk ezt a blogot, így kicsit vicces. Na mindegy jöjjön a tegnap.Vagyis vasárnap a csövezés után már csak aludtunk a hostelban. Másnap reggel 7kor keltünk, mert fél9re mentünk melóba, és egy óra sétát adtunk magunknak, gondoltuk szép kényelmesen be is érünk majd. Sajnos túl kényelmesre vettük a dolgot, így a végén már szaporázni kellett a lépteinket, de azért levonható, hogy a hosteltól egy jó 50 percre van a munkahely.
Tehát a munka. Tele van lengyel cseh és hasonló kelet-európai lányokkal, akik tényleg nem beszélnek angolul. Hát gondoltuk, hogy nem ott fogunk megtanulni angolul, de így inkább felejtünk. A munka takarítás, vagyis inkább tisztának láttatás. Főleg az olyan apróságok miatt, mint a használt poharak sima vízzel és törölközővel való elmosása, néha előtte még a wc-t is azzal mossák... Najó azért azt csak nem ... :) Mindketten egy-egy lett csajt kaptunk trénernek (mert első 2 nap tréning) később magyar kollégáinktól megtudtuk, hogy a két legelvetemültebbet. Azért megnyugtatott minket, hogy nem az ő tempójuk az alapkövetelmény.
De összességében nagyon fárasztó, főleg ha ágynemű csere is kell. De van jó része is, az EBÉD. Nagyon finom, kicsit harcolni kell a jobb falatokért, de eddig jók vagyunk. Utána újra munka, ami tegnap kicsit rövidebb volt hála Sztahanov tempójú munkatársainknak.
A munkaerő körübelül fele magyar, ami nagy segítség, - igaz ellenkező esetben nem a mi angolunk lenne a hiba - egyből le is csaptak ránk, hogy magyarok! Mondjuk érthető a sok magyar, itt minimálbérből abszolút jól lehet élni, sőt még félre is lehet rakni. Ha kicsit is anyagiasabbak lennénk, már csak látogatóba mennénk haza.
Itt kell megjegyeznem, hogy a tévhitekkel ellentétben nem drágább mint Magyarország, egyefene Budapest. Pedig elvileg a 2. legdrágább brit város. Ezt kifejteném. A turkálós márkáink itt sem kerülnek többe, csak nem használtak. A munkához visszatérve, végtelen forrócsoki, kávé, tea... ja és a szobákban talált cuccok.(ma csilla irish green apple, nagyon finom alkoholja, sör, kesz, és pohárkészlet!műanyag)
Munkaután felhívtuk Leenat - igaz a munkaigazolást nem kaptuk meg - Leena amúgy akinél a szobát akartuk kivenni. Gondoltuk útközben még kivesszük a számláról a szükséges pénzt (első lakbér, deposit) és lefénymásoljuk az útleveleinket. Leena nagy szorgalmasan haza is sietett, mi meg megint eltököltünk, aztán meg nem tudtunk kivenni pénzt. Mire hívtuk volna telefonon már két sms-ünk volt tőle, egy hogy hazaért, a másik meg, hogy már el is kellett mennie. Ezután nagy idegbetegen bementünk egy netcafeba, mellesleg volt ott már minden, mert az összes létező telónk merülőben volt, az internetes kódunkat pedig nem tudtuk, hogy valahogy legalább utalni tudjunk. Szóval már nem voltunk jó idegállapotban, ja meg Leena még azt is írta, hogy beköltözhetnénk aznap.
Nagy bánatunkban elkezdtünk gumtreen újra szállást keresni. Kb az első hirdetés tök jónak is hangzott, Geza volt a feladó. Felhívtuk, és persze magyar volt. (mondta, hogy már a hellomból gondolta, hogy magyar vagyok, -Dóri- ez szomorú. Amúgy nagyon jó fej volt, le is beszéltünk egy másnapi találkozót, pénzileg is jobb volt mint Leena, 5 percre a munkahelyünktől, és még magyar is, ami - valljuk be- ennyi keverés után már jól esett. De még előttünk áltt a nagy feladat, a mindig higgadt, de már ideges Leenanak megmondani, hogy köszi a csomagmegőrzést, de nem jövünk. Persze csak a pénz miatt... Odaértünk és persze a nagy hajléktalan, szomorú lányok szerep lejátszása előtt röhögőgörcsöt kaptunk a liftben. Ez kicsit nehezített a dolgot, de jó színjátszósok lévén hiteles volt az alakítás (legalábbis reméljük). Leena nagy együttérzően búcsút vett tőlünk, cuccainkat sértetlenül visszaszolgáltatva. Ezután visszajöttünk a hostelba, ahol végre már sikerült a netet is beüzemelnünk. Este már nem volt erőnk sehova menni, hála hogy kint vagyunk a rákban, ja és persze a 8 órás munka. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése