Az élet belekerült egy olyan kerékvágásba, amiről részletesen írni már túl naplószerűen hatna. Ezért néha megtűzdeljük az észrevételeinkkel az angolokról/brightoniakról.
Talán ami már a megérkezésünkkor feltűnt, az az angolok sorbanállási szokása. Erre kifejezetten rámondható az angol hidegvér. A sor náluk mindig libasort jelent, még ha egy társaság együtt áll sorba akkor is maximum ketten állnak egyszerre egymás mellett. A sorbanállásnak mindig meg is adják a módját. Imádják kordonokkal 3 kilométerre levezetni a sorbanállás helyét, még a legprimitívebb helyeken is hangosbemondós rendszer van (amilyen, úgy tudom nálunk a keleti-pályaudvaron). Akkor lepődtünk meg igazán, amikor bementünk a McDonald's-ba és az emberek ott is a kasszáktól körübelül 2 méterre, libasorban állnak sorba. A legjobb, hogy a sor még hajnali 5kor is hibátlan, míg a lábukon alig tudnak megállni. Amúgy ez a rendszer kifejezetten igazságos, mivel nem állhat fenn az a tipikus Murphey-eset, hogy mindig a te sorod halad a leglassabban. Mondjuk néha dühítő, amikor az ember még nem döntött mit akar enni és megpróbál a lehető legtávolabb állni a kasszától, de azért úgy, hogy még el tudja olvasni a kiírásokat és vagy 5 kasszás megkérdezi, hogy mit szeretne. Az pedig kifejezetten kellemes, hogy nem állnak egymás seggébe. Jó meglátás, hogy a sor akkor sem halad gyarsabban ha szétnyomod az előtted állót.
Hát ma ennyit kaptatok a kis angolkákból. Most kaptok egy kicsit belőlünk.
A munka összességében egy személyes, de mi ketten csináljuk mindig. Csak délután 5től 6ig és este 10től éjfélig kell takarítani a közös helyiségeket. A takarítás teszi ki a legtöbb időt, főleg mivel a mosogatást előszeretettel skippelik. Igaz kint van egy felszólítás, hogy mosogassanak el maguk után, de az a képhez hasonló udvariassággal van megfogalmazva, ez által egy nem angol nyárspolgár számára kibogozhatatlan, hogy most mit is akar. Alapvetően nem tudunk semmit, sőt senki sem tud semmit. A főnökünk egy Josh nevű fantom, akivel még csak telón beszéltünk és a lényegről körübelül sosem mond semmit. Szóval még a mai napig nem tudjuk mi is a feladatunk úgy igazán, mire kéne kifejezetten figyelni,a gyorsaság vagy a tisztaság a lényeg... stb. Ezenfelül az esti recepciós csaj még utál is minket. Elég irritáló egy csajszi de mind1. A munkát most nem részletezem, igazából addig álom meló amíg a szállás ingyenes, de már érezzük a szelét, hogy sajnos ez nem tart örökké. A kevés óraszám miatt most félig-meddig keresünk valami mellékes melót is, de erőteljesen csak félig-meddig. A héten megkaptuk a Jury's Inn-es fizetésünket is, ami nagyon pozitív csalódásként hatott ránk. Terveink szerint ahhoz hozzá sem nyúlunk, csak majd a final nagy shopping alkalmával. A ruhaárak még mindig kiakasztanak minket. A legjobb a Primark nevű bolt, ami egybesűríti több turis márkánkat is. Napszemüvegek, ékszerek,pólok vanna 1Ł-ért, azaz 300ft-ért. Az itteni fizetések mellett, ez nekik semmi lehet. Felháborító.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése